Randizhatunk ötven év felett is?
Egyre többször kerülhet szóba az ötven év felettiek randizása. Nagyon sokan válás után vannak, vagy éppen özvegyek lettek, de nem akarják feladni az életüket, tehát újra ismerkedni szeretnének. És ez teljesen érthető igény, hiszen az ember társas lény, kortól végzettségtől, foglalkozástól, személyiségtől függetlenül.
A legtöbb ember társra, párra vágyik, de ötven felett nem igazán tudja, hogy hogyan vágjon bele, hol ismerkedjen új emberekkel. Sokkal gyakoribb probléma ez társadalmunkban, mint hinnénk.
Ötven év felett sokan próbálják újrakezdeni az életüket egy házasság vagy élettársi kapcsolat után, de nagyon sokszor nehézségekbe ütköznek.
Magányosnak érzik magukat, de nem igazán vannak tisztában jelen korunk íratlan ismerkedési szabályaival, hiszen anno, az ő idejükben még teljesen más helyeken ismerkedtek az emberek, mint manapság. Akkor még nem volt világháló, nem voltak társkereső oldalak, esetleg csak az írott sajtó társkereső rovataiban böngészhettek, ha így akartak párt találni.
Mit is tehetünk ennyi idősen egy új kapcsolat érdekében?
A lényeg, hogy ne essünk pánikba a korunk vagy a kinézetünk miatt. Teljesen tiszta lappal induljunk neki ennek a kalandnak, a régi csalódásokat pedig dobjuk ki sürgősen a kukába. Közvetlen munkatárssal ebben a korban sem a legszerencsésebb kapcsolatot kialakítani, bár néha azért ez is bejöhet. Ezzel kicsit óvatosan!
Azt mondják, a kivétel erősíti a szabályt! Ennél konfliktusmentesebb lehet, ha társkereső irodákon (akár interneten) keresztül keresünk társat, ez is sok esetben pozitív eredményt hozhat.
Esetleg számíthatunk a barátokra, családtagokra, akik bemutathatják egymásnak az egyedülálló embereket. Ez annyiból is jó, hogy tudják, ki lehet hozzánk hasonló érdeklődésű az ismeretségi körükben. Az sem utolsó, ha nyitott szemmel járunk, bárhol is legyünk és nem a mobilunkat bújjuk.
Ne féljünk a visszautasítástól, legyünk derűsek, mosolyogjunk sokat. Figyeljünk azokra, akikkel beszélgetünk. Ami pedig minden korosztálynál érvényes szabály, mindig magunkat adjuk, hiszen így a valóságot mutatjuk.
