A térkő lerakása házilag
A térkő lerakása nem minden esetben igényel szakembert, és bár tény, hogy egy sokat látott és tapasztalt térköves sokkal szebb munkát végezhet, de legalábbis rutinosabban és gyorsabban dolgozhat, mint mi, összességében egymagunk is megpróbálhatjuk a folyamatot néhány baráti kéz segítségével. Hogy miként fogjunk hozzá?
Az előkészítés
Mint minden földmunka, úgy a térkövezés is a talaj előkészítésével kezdődik. Ennek első lépéseként mintegy 25-30 centiméter mélyen kiássuk a kérdéses területet, amit burkolni szeretnénk. Már itt érdemes figyelni a megfelelő döntésre, hogy az esővíz oda folyjék, ahová mi szeretnénk. Ha a földet kiemeltük, és a talajt elrendeztük, ki kell alakítanunk egy fagyvédő és egy teherhordó réteget. Fagyvédőnek a legjobb egy homokos, de inkább kavicsos réteg, hiszen ez a leginkább ellenálló a faggyal szemben. A megfelelő tömörítés után erre rakhatjuk rá a tömörítő réteget, aminek 0-16 milliméteres kavicsból kell állnia, amelyet szintén tömöríteni kell legalább annyira, hogy az erre ráterítendő ágyazó homok ne peregjen le az alsó rétegekbe.
Ezt követően a kiásott terület szegélyezése következő, aminek során burkolólapokat teszünk le és betonozunk be a kiásott helyre annak érdekében, hogy megfelelő tartást biztosítson majd a térkő számára, illetve a mintázat rakásakor lehessen honnan kiindulni. Igyekezzünk mindenhol tartani magunkat a mérethez, a szinthez és a merőlegesekhez, valamint a párhuzamosokhoz is. Az előkészítés utolsó lépéseként elkészítjük a burkolatalapot, ami lényegében nem más, mint puha, jól formálható és jól megülő homok, esetleg 2/5-ös szemcseméretű zúzalék, amit egyenletes mértékben – legalább 2, legfeljebb 5 centiméter vastagon – egyenletesen elterítünk az egész területen. Erre azért van szükség, hogy a térkövek pontosan, és mozdíthatatlanul, a lerakás után azonnal bele tudjanak simulni a talajba.
Jöhetnek a térkövek
A munka legkreatívabb és legnehezebb része csak ezután következik, lévén most jöhetnek a térkövek. Mintázattól függően először álmodjuk meg, hogy milyen formában szeretnénk lefektetni őket – a legegyszerűbb a párhuzamos forma –, így lényegében nincs más dolgunk, mint megindulni az egyik saroktól, és szépen, a mintázatnak megfelelően egymás mellé pakolni a köveket. Soha nem szabad a terület több pontján egyszerre megkezdeni a kövezést, mindig egy pontból indulunk meg kifelé, ügyelve arra, hogy a kövek között hagyjunk egy 2-4 milliméteres hézagot, amit egy kis fapálca vagy colostok segítségével mindig tartani tudunk.
Erre azért van szükség, mert a térkövet fugázni kell, ezáltal amint kész a placc, laza homokot, vagy mészben szegény fugaanyagot kell vásárolni – utóbbi előnyösebb, mert nem marad meg benne növényzet –, és ezzel felszórni az egész teret, és lassan söprögetni, amíg a fugák meg nem telnek a homokkal. Ha a fugázás kész, jöhet záró munkálatként a lap-vibrátor, ami beleütögeti, egyenesbe hozza a térköveket, és lényegében egy fix, egyenletes felületté alakítja munkánkat.
