A hímzés és a motívumvilág

Bár a gépi hímzés korszakában a motívumvilág a klasszikus formájában értelmét vesztette – hiszen főként céglogók és egyebek kerülnek fel a különféle reklámpólókra –, ellenben ez nem jelenti azt, hogy hazánk nem rendelkezik nagyon gazdag motívumokkal a hímzés kapcsán.

A magyar hímzés motívumvilága

A hímzések kapcsán rendkívül gazdag motívumkincs hozható létre, de már alapvető csoportosítása kapcsán, ezáltal annak függvényében, hogy népi vagy úri hímzésről beszélünk-e, rendkívüli módon változik a motívumhasználat. Bár határozottan kijelenthető, hogy a népi és az úri hímzés kölcsönös hatást gyakorolt egymásra, de mindkettőben nagyjából ugyanazokat a motívumokat találhatjuk meg, csak éppen más arányokkal és megoldásokkal. Példának okáért az úri hímzésben főként a növényi motívumok a kedveltebbek, míg a népi alternatívában inkább az erősen stilizált, geometrikus minták, de mindkét esetben határozottan kimutatható az egykori reneszánsz hatása.

Hogy melyik tájegységen milyen motívumok a jellemzőek és milyen arányban, az rendkívül komoly változatosságot mutat, ezáltal például míg egyes helyeken a párna csúpját geometrikus mintákkal díszítették, addig máshol kizárólag állati motívumokat használtak fel.

Hogy példákat is felhozzunk, a kalotaszegi női ingek kézelőire például soha nem kerültek növényi, csak geometrikus minták, míg a vállfű mintákra már gyakran került ilyen motívum, amiből arra következtethetünk, hogy nagyon szigorú szabálya volt annak, hogy melyik motívumot mikor és mire használták fel. A másik jellemző a magyar hímzések motívumvilágára a szimmetria, ezáltal ha nem szimmetrikus egy motívum, a hímzés során legfeljebb megduplázták és szembefordították egymással, hogy szimmetria keletkezzen. Érdekesség azonban, hogy a magyar hímzésekre egyáltalán nem jellemző a terülés, avagy a motívumok minden irányba való folyamatos ismétlése, ami magas fokú kreativitást eredményezett.

A motívumvilág csoportosítása

A hímzéshez kapcsolódó magyar motívumvilágot nagyon sokféleképpen tudjuk csoportosítani. A legismertebbek a geometriai motívumok, a geometriai alakzatok, mint amilyen a kör, a háromszög vagy a négyzet, amelyek bár egyszerűek, de kombinálásuk adja a népi hímzések egy nagyon jelentős részét, amit leginkább szálán varrott hímzések esetén alkalmaztak, és általában komoly párhuzamba lehetett állítani őket a takács szőttesekkel.

A geometriai alakzatok mellett nagyon jellemzőek még a hímzésekre a növényi motívumok, amelyek a legtöbb esetben virágok, levelek, bokrok. Sok esetben alkalmaznak tulipánokat, gránátalmát, szegfűt, liliomot, de a döntött és aszimmetrikus virágdíszek, a forgórózsák és beazonosíthatatlan virágmotívumok is jellemzőek. Gyakran jelentek meg mindemellett a hímzett motívumok kapcsán az állatvilág egyes, hazánkban őshonos tagjai, mint amilyen a szarvas, a ló, a madár vagy a hal, amelyeket általában a szálszámolásos kézimunkákon figyelhetünk meg. A kérdéses állatok közül főként a madarakat gyakran ábrázolták továbbá szimmetrikus megvalósítással!

Bár ritkán, azonban előfordult, hogy az egyes hímzéseken a fentieken túl tárgyak is ábrázolásra kerültek. Ezek kapcsán az egyszerűbben hímezhető motívumok jelentek meg gyakran, mint amilyen a pohár, a cserép, a tányér, a korsó, a kehely, az íj vagy természetesen az egyszerűbb vallásos jelképek. Az emberábrázolás a magyar népművészeti hímzésekre sem igazán volt jellemző, ami nem meglepő annak fényében, hogy az Ázsiában készültek esetében sem találkozhatunk ilyesmivel.